Doboz

Azt vettem észre magamon az utóbbi pár hétben, hogy minél kevesebb tárgyat birtoklok, annál kevesebb tárgyra van szükségem. Hogy ezt jobban megértsétek álljon itt egy példa, melyet saját bőrömön tapasztaltam meg. 2018. október első hetében összepakoltam az összes körömlakkomat, szépészeti szeremet és sminkemet, amiket feleslegesnek éreztem. Ahogy már megszoktátok tőlem, most is egy dobozba rendeztem el ezeket a dolgokat. Az összes körömlakkom, egy pirosító, egy barnító, egy highlighter és egy szemkörnyék ápoló ment a kis tárolóba. Előbbieket az unokatestvéremnek passzoltam át, aki nagyon örült az új színeknek, az utóbbit az anyukájának. A sztori itt még nem ért véget, mert hazaérve észrevettem a polcomon árválkodó körömlakk lemosót, ami jobb híján a szobatársam polcán találta magát. Tehát újabb dolgoktól szabadultam meg annak köszönhetően, hogy lemondtam pár dologról. Mit nyertem ezzel? Egyrészt boldoggá tettem egy kislányt. Másodrészt időt spóroltam magamnak, ugyanis rengeteg i...

A 2018. szeptember 11.-ei napot ha jellemeznem kellene azt mondanám: "vissza a taposómalomba". Amikor elkezdtem a minimalizmus felé kacsintgatni megemlítettem egy bejegyzésben, hogy mennyire stresszes és ideges vagyok a munkahelyem miatt. Amivel hosszútávon kellene valamit kezdenem, de az időbeosztásom annyira sűrű, hogy néha arra nem marad időm, hogy két dolog között elmenjek a mosdóba, igyak egy kis vizet, esetleg ebédeljek. A legrosszabb az, hogy tudom: ha megszerzem a diplomát még inkább le leszek terhelve. Ha ez nem lett volna elég, akkor szeptember lévén az egyetem is bejött a képbe és vele együtt az eszméletlen mennyiségű gyakorlatok is. Amikről így első héten sikeresen lemaradtam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bementem a munkahelyre reggel és szomorúan konstatáltam, hogy amit terveztem csinálni, azt nem fogom tudni ezen a napon elkezdeni. Tehát bevállaltam egy sokkal összetettebb és több időt/koncentrálást igénylő feladatot. Amivel persze megcsúsztam, így idegeskedt...