Azt vettem észre magamon az utóbbi pár hétben, hogy minél kevesebb tárgyat birtoklok, annál kevesebb tárgyra van szükségem. Hogy ezt jobban megértsétek álljon itt egy példa, melyet saját bőrömön tapasztaltam meg.
2018. október első hetében összepakoltam az összes körömlakkomat, szépészeti szeremet és sminkemet, amiket feleslegesnek éreztem. Ahogy már megszoktátok tőlem, most is egy dobozba rendeztem el ezeket a dolgokat. Az összes körömlakkom, egy pirosító, egy barnító, egy highlighter és egy szemkörnyék ápoló ment a kis tárolóba. Előbbieket az unokatestvéremnek passzoltam át, aki nagyon örült az új színeknek, az utóbbit az anyukájának.
A sztori itt még nem ért véget, mert hazaérve észrevettem a polcomon árválkodó körömlakk lemosót, ami jobb híján a szobatársam polcán találta magát. Tehát újabb dolgoktól szabadultam meg annak köszönhetően, hogy lemondtam pár dologról.
Mit nyertem ezzel?
Egyrészt boldoggá tettem egy kislányt.
Másodrészt időt spóroltam magamnak, ugyanis rengeteg idő míg felkenem a körömlakkot, hogy utána egy héten keresztül újra és újra javítgassak rajta (a mosogatás nem tesz jót neki).
Harmadrészt nem teszem tönkre a körmeimet, így nem kell aggódnom, hogy széttöredeznek.
Negyedrészt nem szennyezem a környezetet felesleges dolgokkal. Valószínűleg nem fogok többet ilyen termékeket vásárolni, amivel még kevésbé járulok hozzá a bioszféra elpusztításához. Ugyanez igaz a sminkre is.
Hasonlóan állok hozzá a mindennapi teendőimhez. Ha valamiről lemondok, ami felesleges volt, akkor többé már nem kell aggódnom érte, és több időm lesz más dolgokra. A vásárlásról lemondtam, de helyette rengeteg szabad órám maradt, amit sportolással, olvasással vagy a barátaimmal tölthetek.
Most már élelmiszerből is úgy vásárlok be, hogy minél kevesebb energiát vegyen el tőlem. Ez először furcsán hangozhat, de mindjárt megmagyarázom.
1. Bevásárló listát írok. Átgondolom, hogy mi fog kellene a héten, és mindent felírok a cetlire. Persze ez nem szentírás, ettől azért el szoktam térni, de az sokat segít, ha már otthon átgondolom, hogy mi az ami feltétlenül szükséges, és mi az amit pazarlás megvenni.
2. Egy héten egyszer vásárlok be friss élelmiszerrel. Ekkor megveszem a gyümölcsöket, a zöldségeket, a húsokat és a tejet a kávémhoz. Van amikor a húsit lefagyasztom, így abból nem kell minden héten vennem új adagot. Egyszerűbb és gazdaságosabb egy egész csirkét megvenni és utána minden részét felhasználni, mintha csak két szárnyat vagy mellét vásárlok a boltban.
3. Több hetente szoktam csak tartós élelmiszerből bevásárolni. Tekintve, hogy csak magamnak főzök, és hogy szeretek változatosan enni, eléggé sok idő mire kifogyok egy-egy dologból. Például az egy kilós rizst tavaly december óta használtam, amikor múlt héten kifogyott. Idén már kicsit tudatosabban barna rizst vettem, de még azt sem bontottam ki.
4. Már nem megyek be egy boltba sem, ha megkívánok valamit. Felírom a listámra, és amikor eljön az ideje akkor megveszem, de ha addigra már nem kívánom akkor kihúzom. Ugyanakkor ez is segít abban, hogy változatosabban étkezzem, mert bár nem sokszor szoktam halat enni, de múlt héten ennek hatására lazacot ebédeltem.
5. Mindig megnézem, hogy mi az, ami már annyira régi, hogy lassan megromlik, és felhasználom.
Szóval lassan, de biztosan haladok előre a Saját konyha projectben, de azért még hosszú az út. Már leszoktam arról, hogy a munkatársaimmal ebédeljek az étteremben, de van amikor így is rohanásban vagyok és nem jut idő rá, hogy előre megfőzzek magamnak.
2018. október első hetében összepakoltam az összes körömlakkomat, szépészeti szeremet és sminkemet, amiket feleslegesnek éreztem. Ahogy már megszoktátok tőlem, most is egy dobozba rendeztem el ezeket a dolgokat. Az összes körömlakkom, egy pirosító, egy barnító, egy highlighter és egy szemkörnyék ápoló ment a kis tárolóba. Előbbieket az unokatestvéremnek passzoltam át, aki nagyon örült az új színeknek, az utóbbit az anyukájának.
A sztori itt még nem ért véget, mert hazaérve észrevettem a polcomon árválkodó körömlakk lemosót, ami jobb híján a szobatársam polcán találta magát. Tehát újabb dolgoktól szabadultam meg annak köszönhetően, hogy lemondtam pár dologról.
Mit nyertem ezzel?
Egyrészt boldoggá tettem egy kislányt.
Másodrészt időt spóroltam magamnak, ugyanis rengeteg idő míg felkenem a körömlakkot, hogy utána egy héten keresztül újra és újra javítgassak rajta (a mosogatás nem tesz jót neki).
Harmadrészt nem teszem tönkre a körmeimet, így nem kell aggódnom, hogy széttöredeznek.
Negyedrészt nem szennyezem a környezetet felesleges dolgokkal. Valószínűleg nem fogok többet ilyen termékeket vásárolni, amivel még kevésbé járulok hozzá a bioszféra elpusztításához. Ugyanez igaz a sminkre is.
Hasonlóan állok hozzá a mindennapi teendőimhez. Ha valamiről lemondok, ami felesleges volt, akkor többé már nem kell aggódnom érte, és több időm lesz más dolgokra. A vásárlásról lemondtam, de helyette rengeteg szabad órám maradt, amit sportolással, olvasással vagy a barátaimmal tölthetek.
Most már élelmiszerből is úgy vásárlok be, hogy minél kevesebb energiát vegyen el tőlem. Ez először furcsán hangozhat, de mindjárt megmagyarázom.
1. Bevásárló listát írok. Átgondolom, hogy mi fog kellene a héten, és mindent felírok a cetlire. Persze ez nem szentírás, ettől azért el szoktam térni, de az sokat segít, ha már otthon átgondolom, hogy mi az ami feltétlenül szükséges, és mi az amit pazarlás megvenni.
2. Egy héten egyszer vásárlok be friss élelmiszerrel. Ekkor megveszem a gyümölcsöket, a zöldségeket, a húsokat és a tejet a kávémhoz. Van amikor a húsit lefagyasztom, így abból nem kell minden héten vennem új adagot. Egyszerűbb és gazdaságosabb egy egész csirkét megvenni és utána minden részét felhasználni, mintha csak két szárnyat vagy mellét vásárlok a boltban.
3. Több hetente szoktam csak tartós élelmiszerből bevásárolni. Tekintve, hogy csak magamnak főzök, és hogy szeretek változatosan enni, eléggé sok idő mire kifogyok egy-egy dologból. Például az egy kilós rizst tavaly december óta használtam, amikor múlt héten kifogyott. Idén már kicsit tudatosabban barna rizst vettem, de még azt sem bontottam ki.
4. Már nem megyek be egy boltba sem, ha megkívánok valamit. Felírom a listámra, és amikor eljön az ideje akkor megveszem, de ha addigra már nem kívánom akkor kihúzom. Ugyanakkor ez is segít abban, hogy változatosabban étkezzem, mert bár nem sokszor szoktam halat enni, de múlt héten ennek hatására lazacot ebédeltem.
5. Mindig megnézem, hogy mi az, ami már annyira régi, hogy lassan megromlik, és felhasználom.
Szóval lassan, de biztosan haladok előre a Saját konyha projectben, de azért még hosszú az út. Már leszoktam arról, hogy a munkatársaimmal ebédeljek az étteremben, de van amikor így is rohanásban vagyok és nem jut idő rá, hogy előre megfőzzek magamnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése