2018. október első hetében tudatosult bennem, hogy ismét elérkeztünk az évnek abba a szakaszába, amikor sorra jönnek a nagyobbnál nagyobb leárazások, kedvezmények és kiárusítások. A minimalizmust pedig nehéz összeegyeztetni egy olyan nagy eseménnyel, mint a Glamour-napok (kivéve, ha nem valami szuper hasznos dologra költöm el a pénzem). A beteges vásárlási mániámról pedig még mindig nem igazán sikerült leszoknom, így volt egy egész hetem, hogy kitaláljam azt, hogy hogyan fogom elkerülni a plázákat és a bevásárló központokat.
Tavaly ilyenkor a sok kupon és a kedvezmények részegítően hatott rám. A magazinból már jóval az esemény előtt kivágtam a kis kuponokat, elmentem megnézni az összes üzletet és az árukészletüket még szeptember közepén, majd csütörtökön a barátnőimmel nekivágtam a bolttúrának.
Idén már annyival beljebb voltam (a minimalizmusnak köszönhetően), hogy az összes magazin előfizetésemet lemondtam. Plázába se nagyon voltam, ezért eshetett meg az, hogy csak az ismerőseim instagram történetét nézegetve jöttem rá, hogy hamarosan elkezdődnek a Glamour-napok.
Egy dolgot elárulok nektek: Ha nem akartok sokat költeni felesleges dolgokra, akkor arra az a legjobb módszer, hogy messziről elkerülitek az üzleteket.
Az én statégiám az volt, hogy megpróbáltam olyan programokat szervezni magamnak, amik mellett tuti nem lesz időm azon rágódni, hogy vajon a kék vagy a piros melegítő felsőt vegyem -e meg.
Csütörtökön jó szokásomhoz híven elmentem plazmát adni, ami sajnos azzal a veszéllyel járt, hogy egy: pénzhez jutottam, kettő: amint kiléptem az ajtókon mellettem volt a pláza is. A szituációból mégis győztesként távoztam. Egyszerűen megrémített az a tömeg, melyet egy-egy üzlet kasszájánál és próbafülkéjénél láttam. A nap hátralévő részében remekül elvoltam az egyetem négy fala között. Bementem az összes órámra, tanultam egy kicsit az aulában. Végül este 8 óra volt, amikor az utolsó órámnak is vége lett. Ekkora már a két szemem kopogott az éhségtől, mondhatni, hogy hazafelé már csak rohantam, hogy minél előbb ételhez jussak.
Pénteken délelőtt dolgoztam, délután pedig egy fontos és halaszthatatlan meetingen vettem részt, ami egészen 17:30-ig eltartott. A tárgyalóba valamilyen rejtélyes módon nem volt internet hozzáférés (, ami azért is gyanús, mert az egész épületben free wifi van, az alagsortól kezdve a mosdókon át, egészen a nyolcadik emeleti hűtőszobáig. Az unalom magasfokát súroltuk több órán keresztül, de a legnagyobb szórakozásom az volt, hogy a naptáram még szabad oldalait firkálgattam. Az ingerszegény környezet után igazi felüdülés volt hazafelé a metrón a felszálló utasokat figyelni. Este hivatalos voltam egy csendes, barátságos, kiskörű házavató bulira. Amellett, hogy egy tepsi oldalassal és két nagy adag salátával battyogtam át (amelyeknek az elkészítése nagyjából három órát vett igénybe), még előtte valahogy ráncba kellett szednem magamat. Hajnalban értem haza, és ugyan fáradtan, de boldogan nyugtáztam, hogy a barátaim ismét megmentettek.
A szombati napomat beosztani volt a legkönnyebb. Mivel 13.-a munkanap lett, így boldogan és dalolva vonultam be az irodába. Ahol mostanában egyébként is kevesebb stressz ér, mint egy jóga órán, úgyhogy egy kicsit fáradtan, de még mindig vidáman jöttem ki az ajtaján a munkaidő lejárta után. Lakótársam a kínai-magyar barátságra hivatkozva kapott jegyeket az esti Barátság koncertre. Így némi készülődés után el is indultunk az eseményre. Ami fergeteges volt, a klasszikus zenéken kívül két dalt is meghallgathattunk, melyet ku-csengen (古箏) adtak elő. Nagyon nyugtató hatású volt, amikor hazaértünk rá is kerestem az interneten, és rengeteg zene van. Ajánlom, hogy ti is próbáljátok ki: remekül lehet rá meditálni és gondolkodni.
Végül október 14.-én, vasárnap a szaktársaimmal túrázni mentünk Visegrádra. A természet egyszerűen annyira csodálatos és gyönyörű, hogy szerintem senkinek a fejében meg nem fordulna az, hogy ilyenkor inkább a büdös és meleg próbafülkék előtt akarjon órák hosszat állni, miközben körülötte több száz ember hangosan beszélget. Ha a fővárosban éltek és nincs időtök kiruccanni, akkor is tudom ajánlani, hogy legalább a libegőhöz menjetek ki családostul, barátokkal vagy akár egyedül.
Tavaly ilyenkor a sok kupon és a kedvezmények részegítően hatott rám. A magazinból már jóval az esemény előtt kivágtam a kis kuponokat, elmentem megnézni az összes üzletet és az árukészletüket még szeptember közepén, majd csütörtökön a barátnőimmel nekivágtam a bolttúrának.
Idén már annyival beljebb voltam (a minimalizmusnak köszönhetően), hogy az összes magazin előfizetésemet lemondtam. Plázába se nagyon voltam, ezért eshetett meg az, hogy csak az ismerőseim instagram történetét nézegetve jöttem rá, hogy hamarosan elkezdődnek a Glamour-napok.
Egy dolgot elárulok nektek: Ha nem akartok sokat költeni felesleges dolgokra, akkor arra az a legjobb módszer, hogy messziről elkerülitek az üzleteket.
Az én statégiám az volt, hogy megpróbáltam olyan programokat szervezni magamnak, amik mellett tuti nem lesz időm azon rágódni, hogy vajon a kék vagy a piros melegítő felsőt vegyem -e meg.
Csütörtökön jó szokásomhoz híven elmentem plazmát adni, ami sajnos azzal a veszéllyel járt, hogy egy: pénzhez jutottam, kettő: amint kiléptem az ajtókon mellettem volt a pláza is. A szituációból mégis győztesként távoztam. Egyszerűen megrémített az a tömeg, melyet egy-egy üzlet kasszájánál és próbafülkéjénél láttam. A nap hátralévő részében remekül elvoltam az egyetem négy fala között. Bementem az összes órámra, tanultam egy kicsit az aulában. Végül este 8 óra volt, amikor az utolsó órámnak is vége lett. Ekkora már a két szemem kopogott az éhségtől, mondhatni, hogy hazafelé már csak rohantam, hogy minél előbb ételhez jussak.
Pénteken délelőtt dolgoztam, délután pedig egy fontos és halaszthatatlan meetingen vettem részt, ami egészen 17:30-ig eltartott. A tárgyalóba valamilyen rejtélyes módon nem volt internet hozzáférés (, ami azért is gyanús, mert az egész épületben free wifi van, az alagsortól kezdve a mosdókon át, egészen a nyolcadik emeleti hűtőszobáig. Az unalom magasfokát súroltuk több órán keresztül, de a legnagyobb szórakozásom az volt, hogy a naptáram még szabad oldalait firkálgattam. Az ingerszegény környezet után igazi felüdülés volt hazafelé a metrón a felszálló utasokat figyelni. Este hivatalos voltam egy csendes, barátságos, kiskörű házavató bulira. Amellett, hogy egy tepsi oldalassal és két nagy adag salátával battyogtam át (amelyeknek az elkészítése nagyjából három órát vett igénybe), még előtte valahogy ráncba kellett szednem magamat. Hajnalban értem haza, és ugyan fáradtan, de boldogan nyugtáztam, hogy a barátaim ismét megmentettek.
A szombati napomat beosztani volt a legkönnyebb. Mivel 13.-a munkanap lett, így boldogan és dalolva vonultam be az irodába. Ahol mostanában egyébként is kevesebb stressz ér, mint egy jóga órán, úgyhogy egy kicsit fáradtan, de még mindig vidáman jöttem ki az ajtaján a munkaidő lejárta után. Lakótársam a kínai-magyar barátságra hivatkozva kapott jegyeket az esti Barátság koncertre. Így némi készülődés után el is indultunk az eseményre. Ami fergeteges volt, a klasszikus zenéken kívül két dalt is meghallgathattunk, melyet ku-csengen (古箏) adtak elő. Nagyon nyugtató hatású volt, amikor hazaértünk rá is kerestem az interneten, és rengeteg zene van. Ajánlom, hogy ti is próbáljátok ki: remekül lehet rá meditálni és gondolkodni.
Végül október 14.-én, vasárnap a szaktársaimmal túrázni mentünk Visegrádra. A természet egyszerűen annyira csodálatos és gyönyörű, hogy szerintem senkinek a fejében meg nem fordulna az, hogy ilyenkor inkább a büdös és meleg próbafülkék előtt akarjon órák hosszat állni, miközben körülötte több száz ember hangosan beszélget. Ha a fővárosban éltek és nincs időtök kiruccanni, akkor is tudom ajánlani, hogy legalább a libegőhöz menjetek ki családostul, barátokkal vagy akár egyedül.
Másik motivációs tényező számomra az volt, hogy pár nappal ezelőtt lomtalanítottam a holmijaim között, és nem sok értelme lett volna, ha újra feltöltöm az üresen árválkodó polcokat.
Nem is szólva arról, hogy biológus képzés lévén, az egyetemen ebben a félévben csak három tantárgyam szól arról, hogy mi emberek hogyan tesszük tönkre a bioszférát azzal, hogy minél többet és többet akarunk. A Minimalisták című könyvnek köszönhetően pedig én is beláttam, hogy nincs szükségem minden dologból többre. Nem kell a második és a harmadik telefontöltő se, és a fogkefét három havonta elég kicserélni, nem kell egyszerre három darabot is használni. Úgyhogy mindezek motiváltak abban, hogy előre lépjek ezen az úton.
Nem is szólva arról, hogy biológus képzés lévén, az egyetemen ebben a félévben csak három tantárgyam szól arról, hogy mi emberek hogyan tesszük tönkre a bioszférát azzal, hogy minél többet és többet akarunk. A Minimalisták című könyvnek köszönhetően pedig én is beláttam, hogy nincs szükségem minden dologból többre. Nem kell a második és a harmadik telefontöltő se, és a fogkefét három havonta elég kicserélni, nem kell egyszerre három darabot is használni. Úgyhogy mindezek motiváltak abban, hogy előre lépjek ezen az úton.
A Glamour-napok csak egy kihívás volt a sok közül. Egy kihívás, melynek az akadályait könnyebben vettem annak köszönhetően, hogy már másfél hónapja a minimalista útján járok. Szeptember elején hiába volt az a nagy elhatározásom, hogy több felesleges dolgot nem vásárolok, mégis elcsábultam. Azonban ahogy haladok előre és minél többet foglalkozok olyan dolgokkal, melyek nem a vásárláshoz köthetőek, annál inkább könnyebben veszem az akadályokat. Remélem jövőre már arra sem kell külön időt szánnom, hogy eltérítsem magamat az áruházaktól, mert eszembe sem fog jutni, hogy bemenjek egy plázába.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése