Mai első dilemmám a dobozok és köztem játszódott le. Reggel, mikor felkeltem mindenképpen inni szerettem volna egy csésze kávét, azonban hirtelen a bőség zavarával kellett szembenéznem.
Eddig nem is tudatosult bennem, de ma reggel kiderült, hogy négy féle lehetőség közül választhattok, ha kávézni akarok. Először is volt egy pár darabos 3 in 1-ben porom, másodszor az Krups gép és a bele való kapszulák (az espressotól kezdve a medvecukroson át a mézes-meggyesig), harmadszor az Omnia-s mokkám (amihez egyből három kotyogó és egy hatalmas masina is dukált) és végül a Davidoffos instant kávé. Én hősiesen eldöntöttem, hogy először megpróbálom meginni a porok nagy részét, aztán majd szépen lassan haladok míg el nem használom az összes kávét. Elő is halásztam egy bögrét, na meg persze a vízforralót, amivel utána sikerült a vizet forralásig melegítenem, így jött a következő bögre előkotrása is. A következő kört akkor tettem a dobozaim között, amikor rájöttem, hogy kiskanálra is szükségem lesz.
Ezután a fogmosás következett. A fogkefémet előrelátóan nem csomagoltam el tegnap, mivel tudtam, hogy ha a legfelső doboz legtetejére is teszem, akkor is órákat töltenék a keresésével. A fogkrémekkel már nem voltam ilyen elővigyázatos, ugyanis amint tegnap kiderült: rengeteg fogkrémem van. Mindegyik más márkájú és más a tubus térfogata is. Vannak közöttük olyanok, melyeket a fogorvosnál kaptam, vannak amelyek én vásároltam a kínaiban, van amelyet anyukám vett nekem, és van amihez a gyógyszertárban jutottam hozzá. Mivel a körülbelül 8 fajta fogkrém közül egyetlen egyet használok nem volt nehéz kiválasztani azt az egyet, amelyet előveszek, és mint minden reggel most is ezt nyomtam rá a fogkefémre.
Már szinte kezdtem jól érezni magamat, hogy ennyire jól megy ez a minimalizmus, amikor eljutottam arra a pontra, hogy fel kellett öltöznöm. Előkerült tehát egy fekete nadrág, egy fekete póló, az alsóneműim és egy kis blézer is, mert mára igencsak lehűlt a levegő. Továbbá előkotortam valahonnan a tavalyra kapott cipőmet is, amit a vásárlás óta nagyjából kétszer hordtam, de ma úgy döntöttem, hogy itt az idő kipróbálni.
Kiválasztottam a rengeteg táskám közül azt, amelyet mindennap használok. Belepakoltam a igazolványtartómat, a telefonomat, a naptáramat, az esernyőmet és egy tíz darabos zsebkendőt. Sminket nem tettem magamra, viszont a reggeli arckrémemet előkaptam és bekentem vele az arcomat.
Napközben többször eszembe jutott, hogy ha csökkenteni szeretném a tárgyaim mennyiségét, akkor jobban teszem, ha nem külön naptárat, hanem a telefonomat használom a fontosabb események bejegyzésére. Egy időben megpróbálkoztam ezzel, de mivel a telefonom nincs a zsebemhez nőve, ezért rendszerint kevesebb dolgot írtam bele és egy idő után kellemetlen volt, amikor nem emlékeztem a megbeszélt időpontra. Igaz, a naptáram sincs hozzám ragasztva, de sokkal több információt tudok belesűríteni egy naphoz és néha előadásokon is ebbe szoktam jegyzetelni.
Hosszútávon lehet érdemes lenne elgondolkodnom azon, hogy az okostelefont is leváltom, mert rengeteg időt vesz el az, hogy napközben állandóan az internetet böngészem vagy éppen értelmetlen játékokkal ütöm el az időt. Mindenesetre ezen a témán még meditálnom kell egy kicsit (, ahogyan azon is, hogy mikor, hol és hogyan meditáljak).
Elmentem futni is, így az edzőcuccaim a mosatlanok között, a tusfürdőm a régi helyén kötött ki. Ebédelni ma a megszokott étteremben ebédeltem, de holnaptól már otthon készített ételeket tervezek vinni a munkahelyemre. Igaz, pár dolgot ki kell majd emiatt is vennem a dobozokból, de ezekre a tárgyakra amúgy is szükségem lesz, ha egyszer elhatároztam, hogy a saját otthonomban szeretnék főzni és sütni.
Összességében szerintem ma kevesebb holmit pakoltam ki, mint amire először számítottam. A nap eleji két bögrét tényleg túlzásnak éreztem, így lehet, hogy az egyik mosás után vissza fog kerülni a dobozok aljára. Büszke vagyok magamra, mert ahelyett, hogy kiráncigáltam volna az összes ruhámat, amikor fel kellett öltöznöm, sokkal tudatosabban nyúltam bele a kupacba és nem is kellett annyira sokat gondolkodnom, hogy összeillenek-e a cuccaim. A sporttáskát már most száműztem az életemből, hiszen a konditerem, ahova járok itt van az utcánkban és akár a kezemben is vihetem a váltócipőmet és a ruháimat.
Persze tudom, hogy a 30 nap végére sokkal több cucc elő fog kerülni, de szinte mámoros érzéssel tölt el a tudat, hogy az első nap kihívásait ilyen jól kezeltem.
Eddig nem is tudatosult bennem, de ma reggel kiderült, hogy négy féle lehetőség közül választhattok, ha kávézni akarok. Először is volt egy pár darabos 3 in 1-ben porom, másodszor az Krups gép és a bele való kapszulák (az espressotól kezdve a medvecukroson át a mézes-meggyesig), harmadszor az Omnia-s mokkám (amihez egyből három kotyogó és egy hatalmas masina is dukált) és végül a Davidoffos instant kávé. Én hősiesen eldöntöttem, hogy először megpróbálom meginni a porok nagy részét, aztán majd szépen lassan haladok míg el nem használom az összes kávét. Elő is halásztam egy bögrét, na meg persze a vízforralót, amivel utána sikerült a vizet forralásig melegítenem, így jött a következő bögre előkotrása is. A következő kört akkor tettem a dobozaim között, amikor rájöttem, hogy kiskanálra is szükségem lesz.
Ezután a fogmosás következett. A fogkefémet előrelátóan nem csomagoltam el tegnap, mivel tudtam, hogy ha a legfelső doboz legtetejére is teszem, akkor is órákat töltenék a keresésével. A fogkrémekkel már nem voltam ilyen elővigyázatos, ugyanis amint tegnap kiderült: rengeteg fogkrémem van. Mindegyik más márkájú és más a tubus térfogata is. Vannak közöttük olyanok, melyeket a fogorvosnál kaptam, vannak amelyek én vásároltam a kínaiban, van amelyet anyukám vett nekem, és van amihez a gyógyszertárban jutottam hozzá. Mivel a körülbelül 8 fajta fogkrém közül egyetlen egyet használok nem volt nehéz kiválasztani azt az egyet, amelyet előveszek, és mint minden reggel most is ezt nyomtam rá a fogkefémre.
Már szinte kezdtem jól érezni magamat, hogy ennyire jól megy ez a minimalizmus, amikor eljutottam arra a pontra, hogy fel kellett öltöznöm. Előkerült tehát egy fekete nadrág, egy fekete póló, az alsóneműim és egy kis blézer is, mert mára igencsak lehűlt a levegő. Továbbá előkotortam valahonnan a tavalyra kapott cipőmet is, amit a vásárlás óta nagyjából kétszer hordtam, de ma úgy döntöttem, hogy itt az idő kipróbálni.
Kiválasztottam a rengeteg táskám közül azt, amelyet mindennap használok. Belepakoltam a igazolványtartómat, a telefonomat, a naptáramat, az esernyőmet és egy tíz darabos zsebkendőt. Sminket nem tettem magamra, viszont a reggeli arckrémemet előkaptam és bekentem vele az arcomat.
Napközben többször eszembe jutott, hogy ha csökkenteni szeretném a tárgyaim mennyiségét, akkor jobban teszem, ha nem külön naptárat, hanem a telefonomat használom a fontosabb események bejegyzésére. Egy időben megpróbálkoztam ezzel, de mivel a telefonom nincs a zsebemhez nőve, ezért rendszerint kevesebb dolgot írtam bele és egy idő után kellemetlen volt, amikor nem emlékeztem a megbeszélt időpontra. Igaz, a naptáram sincs hozzám ragasztva, de sokkal több információt tudok belesűríteni egy naphoz és néha előadásokon is ebbe szoktam jegyzetelni.
Hosszútávon lehet érdemes lenne elgondolkodnom azon, hogy az okostelefont is leváltom, mert rengeteg időt vesz el az, hogy napközben állandóan az internetet böngészem vagy éppen értelmetlen játékokkal ütöm el az időt. Mindenesetre ezen a témán még meditálnom kell egy kicsit (, ahogyan azon is, hogy mikor, hol és hogyan meditáljak).
Elmentem futni is, így az edzőcuccaim a mosatlanok között, a tusfürdőm a régi helyén kötött ki. Ebédelni ma a megszokott étteremben ebédeltem, de holnaptól már otthon készített ételeket tervezek vinni a munkahelyemre. Igaz, pár dolgot ki kell majd emiatt is vennem a dobozokból, de ezekre a tárgyakra amúgy is szükségem lesz, ha egyszer elhatároztam, hogy a saját otthonomban szeretnék főzni és sütni.
Összességében szerintem ma kevesebb holmit pakoltam ki, mint amire először számítottam. A nap eleji két bögrét tényleg túlzásnak éreztem, így lehet, hogy az egyik mosás után vissza fog kerülni a dobozok aljára. Büszke vagyok magamra, mert ahelyett, hogy kiráncigáltam volna az összes ruhámat, amikor fel kellett öltöznöm, sokkal tudatosabban nyúltam bele a kupacba és nem is kellett annyira sokat gondolkodnom, hogy összeillenek-e a cuccaim. A sporttáskát már most száműztem az életemből, hiszen a konditerem, ahova járok itt van az utcánkban és akár a kezemben is vihetem a váltócipőmet és a ruháimat.
Persze tudom, hogy a 30 nap végére sokkal több cucc elő fog kerülni, de szinte mámoros érzéssel tölt el a tudat, hogy az első nap kihívásait ilyen jól kezeltem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése