2018. szeptember 4.-e van, a második nap, amikor megpróbálok minimalista lenni. Mostanra eljutottam arra a felismerésre, hogy bár a háztartási eszközeim és a ruhatáram selejtezése egy jó kezdet, lehet a hozzáállásomon is változtatnom kellene néhány dologgal kapcsolatban.
Nem mondanám hirtelen felindulásból elkövetett tettnek, de ma elajándékoztam 5 könyvemet, melyek közül kettőt már olvastam (nem tetszett), és a maradék háromhoz kedvem sem volt. Nagy könyvmoly révén eléggé nehéz volt elengednem őket, de beláttam, hogy semmi értelme nincs megtartani csak azért, hogy a szekrényen porosodjanak. Emellett kitettem pár magazint a papírgyűjtéses kupacunkba (mert szelektíven gyűjtünk mindent, ami valamilyen formában visszaváltható, de erről majd egy későbbi bejegyzésben). Csak pár Runner's World maradt, melyektől nem tudtam megválni, mert új edzésterven dolgozom és a magazinokból merítek kellő motivációt.
A mai reggelem úgy indult, hogy rengeteg holmit kiszedtem a dobozaimból. Kezdtem a tepsivel, egy lábassal (, amely keverőtálként funkcionált nálam), egy palacsinta forgatóval, egy nagyobb kanállal és a multi mixeremmel. Bár kicsit sem egészséges, de én mára palacsintát ebédeltem, mert nem találtam semmi ehetőt a hűtőben. Ebből látszik, hogy nem szoktam főzni, gondoltam magamban hajnaltájt. Reggelire pedig banános-meggyes turmixot készítettem, így a nagy gépemnek is hasznát vettem. Amely lehet, hogy sok helyet foglal, de mivel szinte mindennap használom a megvásárlása óta, így nem éreztem nagy bűntudatot. Természetesen a nap következő szakaszában előkerült még egy ételhordó is. Az ételhordóknak a lakásba külön kis szentélyük volt, mielőtt mindet elrámoltam volna. Két hatalmas polc roskadozott csak a különböző méretű, anyagú és színű ételhordó súlya alatt. Ez -,valljuk be - cseppet sem normális egy háztartásban.
A sütés után a kipakolást pár alsóneművel és egy pólóval folytattam. Nem vagyok rá igazán büszke, de egyetlen egy testápoló is előkerült a több száz közül. Valamint ha már itt tartunk, akkor este egy sampon, egy balzsam és egy hajszárító is kiszökött a helyéről, és visszavándorolt a régi helyére. A másik dolog az életemben, amire nem vagyok túl büszke mostanában (érdekes módon csak pár napja van ez), hogy egy-egy új testápolási termék mennyire el tud csábítani. Nem is beszélve a havonta kézbesített akciós levélről, mellyel minden hónap első napján igazi fanatikusként rohamozom meg a boltokat, csak azért, hogy beváltsam őket. Az ajándékba kapott X-edik táska, óra és pipere szettnek pedig hatalmas nagy lelkesedéssel tudok örülni. A legrosszabb az egészben, hogy ha elkezdted onnantól kezdve nincs kiszállás: ha valamelyik hónapban nem váltod be a kuponfüzetedet, akkor lesheted, hogy mikor fogsz újabbat kapni (soha a büdös életben).
Este a laptop -és a mobil töltő is előkerült. Hatalmas nagy meglepetésként ért, hogy egy sima töltővel nem csak a telefonomat, de az e-book olvasómat, a power bankomat, a Bluetooth hangszórót és az okosórámat is tudom tölteni. Az előbb felsoroltak közül még egyet sem vettem ki a dobozokból, de érzem: ez nem fog sokáig tartani. Érdekes módon az órám nélkül nem tudom elképzelni az életemet (, és most tekintsünk el ettől a két naptól), de a lakótársam szerint ez csak azért van, mert nem rég vásároltam és az "új holmi" mámoros érzésétől nem tudok megszabadulni.
Nagyon sokat tanultam a mai napból. Így, hogy kevesebb dolog kötötte le a figyelmemet, kellő időm jutott arra, hogy a saját gondolataimra koncentráljak. Eddig a mindennapi monoton munka annyira leszívta az agyamat, hogy már régóta nem hallottam a saját hangomat. Ami azért is furcsa, mert ma és tegnap is ugyanazt a monoton munkát csináltam, de valahogy kevesebbet stresszeltem rajta, több időm maradt magamra.
Lehet, hogy a blog írása miatt, de kezdem felfedezni a fejemben megbúvó ötletek tömkelegét. Hazafelé tartva nem a zenében, hanem a saját gondolataimban merülök el, ahogyan futáskor vagy főzésnél sem agyzsibbasztó sorozatokat nézek.
Nem mondanám hirtelen felindulásból elkövetett tettnek, de ma elajándékoztam 5 könyvemet, melyek közül kettőt már olvastam (nem tetszett), és a maradék háromhoz kedvem sem volt. Nagy könyvmoly révén eléggé nehéz volt elengednem őket, de beláttam, hogy semmi értelme nincs megtartani csak azért, hogy a szekrényen porosodjanak. Emellett kitettem pár magazint a papírgyűjtéses kupacunkba (mert szelektíven gyűjtünk mindent, ami valamilyen formában visszaváltható, de erről majd egy későbbi bejegyzésben). Csak pár Runner's World maradt, melyektől nem tudtam megválni, mert új edzésterven dolgozom és a magazinokból merítek kellő motivációt.
A mai reggelem úgy indult, hogy rengeteg holmit kiszedtem a dobozaimból. Kezdtem a tepsivel, egy lábassal (, amely keverőtálként funkcionált nálam), egy palacsinta forgatóval, egy nagyobb kanállal és a multi mixeremmel. Bár kicsit sem egészséges, de én mára palacsintát ebédeltem, mert nem találtam semmi ehetőt a hűtőben. Ebből látszik, hogy nem szoktam főzni, gondoltam magamban hajnaltájt. Reggelire pedig banános-meggyes turmixot készítettem, így a nagy gépemnek is hasznát vettem. Amely lehet, hogy sok helyet foglal, de mivel szinte mindennap használom a megvásárlása óta, így nem éreztem nagy bűntudatot. Természetesen a nap következő szakaszában előkerült még egy ételhordó is. Az ételhordóknak a lakásba külön kis szentélyük volt, mielőtt mindet elrámoltam volna. Két hatalmas polc roskadozott csak a különböző méretű, anyagú és színű ételhordó súlya alatt. Ez -,valljuk be - cseppet sem normális egy háztartásban.
A sütés után a kipakolást pár alsóneművel és egy pólóval folytattam. Nem vagyok rá igazán büszke, de egyetlen egy testápoló is előkerült a több száz közül. Valamint ha már itt tartunk, akkor este egy sampon, egy balzsam és egy hajszárító is kiszökött a helyéről, és visszavándorolt a régi helyére. A másik dolog az életemben, amire nem vagyok túl büszke mostanában (érdekes módon csak pár napja van ez), hogy egy-egy új testápolási termék mennyire el tud csábítani. Nem is beszélve a havonta kézbesített akciós levélről, mellyel minden hónap első napján igazi fanatikusként rohamozom meg a boltokat, csak azért, hogy beváltsam őket. Az ajándékba kapott X-edik táska, óra és pipere szettnek pedig hatalmas nagy lelkesedéssel tudok örülni. A legrosszabb az egészben, hogy ha elkezdted onnantól kezdve nincs kiszállás: ha valamelyik hónapban nem váltod be a kuponfüzetedet, akkor lesheted, hogy mikor fogsz újabbat kapni (soha a büdös életben).
Délután megint futni mentem, ami azzal járt, hogy újabb sport felső és egy pár zokni landolt a mosatlanok között, de a kicsi lelkemnek az edzés csak jót tett. Három éves korom óta sportolok versenyszerűen és nem most terveztem ezt feladni. A minimalizmus pedig egyenlőre nem gátolja ezt a tevékenységemet. Ez az életmód amúgy sem az eltunyulásról és televízió előtti döglődésről szól. Sajnálatos módon az utolsó darab normális méretű hajgumim (ó igen, ebből is lehet rengeteg félét kapni kezdve a pici szilikon gyűrűtől egészen a hajfánkig) is tönkrement, így kénytelen leszek holnap bevásárolni belőle, ha nem akarom, hogy a szemembe lógjon a hajam.
Este a laptop -és a mobil töltő is előkerült. Hatalmas nagy meglepetésként ért, hogy egy sima töltővel nem csak a telefonomat, de az e-book olvasómat, a power bankomat, a Bluetooth hangszórót és az okosórámat is tudom tölteni. Az előbb felsoroltak közül még egyet sem vettem ki a dobozokból, de érzem: ez nem fog sokáig tartani. Érdekes módon az órám nélkül nem tudom elképzelni az életemet (, és most tekintsünk el ettől a két naptól), de a lakótársam szerint ez csak azért van, mert nem rég vásároltam és az "új holmi" mámoros érzésétől nem tudok megszabadulni.
Nagyon sokat tanultam a mai napból. Így, hogy kevesebb dolog kötötte le a figyelmemet, kellő időm jutott arra, hogy a saját gondolataimra koncentráljak. Eddig a mindennapi monoton munka annyira leszívta az agyamat, hogy már régóta nem hallottam a saját hangomat. Ami azért is furcsa, mert ma és tegnap is ugyanazt a monoton munkát csináltam, de valahogy kevesebbet stresszeltem rajta, több időm maradt magamra.
Lehet, hogy a blog írása miatt, de kezdem felfedezni a fejemben megbúvó ötletek tömkelegét. Hazafelé tartva nem a zenében, hanem a saját gondolataimban merülök el, ahogyan futáskor vagy főzésnél sem agyzsibbasztó sorozatokat nézek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése