2018 szeptember második hétvégéjén be kellett mennem dolgozni. Ami sem a kedélyállapotomon, sem a munkamorálomon nem javított. Annyira rossz kedvem volt, hogy legszívebben pizsamában, egy köntöst magamra terítve kúsztam volna be a laborba. Ettől az állapottól csak az tartott vissza, hogy a otthonom és a munkahelyem közötti jelentős távolságot tömegközlekedésen kellett megtennem.
Szombaton barátnőmmel találkoztam munka után, így valami értelme is lett ennek a napnak. Beszélgettünk, ettünk, ittunk, azaz: jól megvoltunk. A dobozokból kiszedtem egy sampont és egy balzsamot, és odaadtam neki. Két héttel ezelőtt vettem a termékeket, de mind a kettő hajdúsítós volt, és mivel rengeteg hajam van ezért szinte ablakon kidobott pénz volt a rájuk költött 2000 Ft. Ez is jól mutatja azt, hogy az akciók és kuponok szenvedélybetege vagyok.
Miért jelen időben fogalmaztam? Annak ellenére, hogy lassan egy hete minimalistaként élek (tekintsünk el a pár nappal ezelőtti botlásomról), a kuponok még mindig csábítanak. Méghozzá arra, hogy gyűjtögessem, sorrendbe rakjam és beváltsam őket. Én pedig makacsul ellenállok a kísértésnek. Ebben a lakótársaim és a barátaim már kevésbé támogatnak. Páran nem is értik, hogy mit akarok kezdeni ezzel az új "szenvedélyemmel". Az igazság pedig az, hogy nekem sincs határozott tervem arra az időszakra, amikor már a 30 nap letelt. Egyenlőre tapasztalatot és ötleteket gyűjtök. Többnyire az nagy segítség, hogy napközben a folytonos rohanás ellenére, van időm megállni és gondolkodni.
Vasárnap elmentem bevásárolni a piacra. Érdekes, hogy amikor még a családi házban laktam sokat jártunk piacra, valójában minden hétvégén, de mióta Pesten élek ez megváltozott és ezen alkalmak száma nullára csökkent. A vásárolt cukkiniből és darált húsból (meg kell veregetnem a vállamat) remek ételt készítettem, ami egyben a hétfői ebédem is lesz. Főzés közben pedig az egyik lakótársammal filmeztünk.
Az edények elmosogatása után pedig ketten nekiálltunk takarítani. Rendmániás énem repesett az örömtől, hogy kiganéztuk a lakást. 4 óráig tartott, de az eredmény magáért beszélt. Legnagyobb bánatom az, hogy ez nem sokáig fog így maradni, mert egyszerűen képtelenség rendet és tisztaságot tartani egy olyan házban, ahol öt ember nap mint nap főz, süt, fürdik, alszik, eszik, iszik és bulizik.
Ennél eredményesebben már csak akkor zárhattam volna a vasárnapi napot, ha előre felkészülök a hétfőn kezdődő óráimra.
Szombaton barátnőmmel találkoztam munka után, így valami értelme is lett ennek a napnak. Beszélgettünk, ettünk, ittunk, azaz: jól megvoltunk. A dobozokból kiszedtem egy sampont és egy balzsamot, és odaadtam neki. Két héttel ezelőtt vettem a termékeket, de mind a kettő hajdúsítós volt, és mivel rengeteg hajam van ezért szinte ablakon kidobott pénz volt a rájuk költött 2000 Ft. Ez is jól mutatja azt, hogy az akciók és kuponok szenvedélybetege vagyok.
Miért jelen időben fogalmaztam? Annak ellenére, hogy lassan egy hete minimalistaként élek (tekintsünk el a pár nappal ezelőtti botlásomról), a kuponok még mindig csábítanak. Méghozzá arra, hogy gyűjtögessem, sorrendbe rakjam és beváltsam őket. Én pedig makacsul ellenállok a kísértésnek. Ebben a lakótársaim és a barátaim már kevésbé támogatnak. Páran nem is értik, hogy mit akarok kezdeni ezzel az új "szenvedélyemmel". Az igazság pedig az, hogy nekem sincs határozott tervem arra az időszakra, amikor már a 30 nap letelt. Egyenlőre tapasztalatot és ötleteket gyűjtök. Többnyire az nagy segítség, hogy napközben a folytonos rohanás ellenére, van időm megállni és gondolkodni.
Vasárnap elmentem bevásárolni a piacra. Érdekes, hogy amikor még a családi házban laktam sokat jártunk piacra, valójában minden hétvégén, de mióta Pesten élek ez megváltozott és ezen alkalmak száma nullára csökkent. A vásárolt cukkiniből és darált húsból (meg kell veregetnem a vállamat) remek ételt készítettem, ami egyben a hétfői ebédem is lesz. Főzés közben pedig az egyik lakótársammal filmeztünk.
Az edények elmosogatása után pedig ketten nekiálltunk takarítani. Rendmániás énem repesett az örömtől, hogy kiganéztuk a lakást. 4 óráig tartott, de az eredmény magáért beszélt. Legnagyobb bánatom az, hogy ez nem sokáig fog így maradni, mert egyszerűen képtelenség rendet és tisztaságot tartani egy olyan házban, ahol öt ember nap mint nap főz, süt, fürdik, alszik, eszik, iszik és bulizik.
Ennél eredményesebben már csak akkor zárhattam volna a vasárnapi napot, ha előre felkészülök a hétfőn kezdődő óráimra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése