A 2018. szeptember 12.-ei nap ugyanúgy indult, mint az eddigiek. Az ébresztő berregésére keltem, kávéztam, elágyaztam, fogat mostam, a dobozaimból kivettem egy ruhát és felöltöztem. Boldog tudatlanságba léptem át a munkahelyem ajtaját. Bent azonban elszabadult a pokol. Mindenki tőlem akart mindent. Csináljam meg ezt, csináljam meg azt, ja és amazt is ideje lenne elkezdeni. A nap végére úgy éreztem magamat, mint egy kifacsart citrom, amit aztán jól megrágtak és ki is köptek.
Beszélgetés közben elővette a régi dolgait, és a kezembe nyomta, mondván: válogass közöttük, nekem már nem kellenek. Én hebegve-habogva köszöntem meg a lehetőséget, és adtam vissza a cuccait, elvégre mostanában arra törekszek, hogy kiszortírozzam a haszontalan tárgyakat az életemből. Persze Ő erősködött, így végül két táska landolt nálam, és ezzel együtt a dobozaim tartama is rögtön nőtt. Elhatároztam, hogy ha a maradék 20 napban használom bármelyiket is, akkor megtartom őket, ellenkező esetben tovább passzolom valakinek.
Hogy kicsit megnyugtassam a lelkemet, és az ajándékozást viszonozzam, odaadtam a barátnőmnek két bontatlan parfümöt is, melyeket még februárban vettem, de nem volt alkalmam kipróbálni őket. Mind a kettő Armani parfüm volt, és őszintén szólva nevezhetnénk kidobott pénznek (, ami igaz is), de látva barátnőm boldogságát, amikor odaadtam neki a két dobozt, igazán jó érzés volt. Nem is szólva arról, hogy így újabb felesleges dolgoktól szabadultam meg.
Így vonszoltam le magamat az edzőterembe. Biciklizés közben jött az SMS barátnőmtől (és egyben lakótársamtól), hogy itthon van. Nagyon megörültem, ott hagytam csapot-papot és futottam haza. Rendkívül boldog voltam, hogy végre láthatom, és beszélhetek vele. Az utóbbi időben nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, mivel Ő a barátjánál lakik éppen. Néha felhíjuk egymást, és akkor tudunk beszélni 10 percet, de alapvetően mind a ketten mindig rohanásban vagyunk. Messengeren nem igazán kommunikálunk, mert annyira van időnk megnézni az üzeneteinket, mint amennyi időnk van rendes meleg ételt elfogyasztani ebédre (értsd: zéró).
Beszélgetés közben elővette a régi dolgait, és a kezembe nyomta, mondván: válogass közöttük, nekem már nem kellenek. Én hebegve-habogva köszöntem meg a lehetőséget, és adtam vissza a cuccait, elvégre mostanában arra törekszek, hogy kiszortírozzam a haszontalan tárgyakat az életemből. Persze Ő erősködött, így végül két táska landolt nálam, és ezzel együtt a dobozaim tartama is rögtön nőtt. Elhatároztam, hogy ha a maradék 20 napban használom bármelyiket is, akkor megtartom őket, ellenkező esetben tovább passzolom valakinek.
Hogy kicsit megnyugtassam a lelkemet, és az ajándékozást viszonozzam, odaadtam a barátnőmnek két bontatlan parfümöt is, melyeket még februárban vettem, de nem volt alkalmam kipróbálni őket. Mind a kettő Armani parfüm volt, és őszintén szólva nevezhetnénk kidobott pénznek (, ami igaz is), de látva barátnőm boldogságát, amikor odaadtam neki a két dobozt, igazán jó érzés volt. Nem is szólva arról, hogy így újabb felesleges dolgoktól szabadultam meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése