2018. szeptember 10.-én eljött a várva várt pillanat: megkezdtem a második évemet az egyetemen. Annak ellenére, hogy nagyon vártam, jóformán hidegzuhanyként ért az első órán elhangzott követelményrendszer. Annyira, hogy majdnem elsírtam magam, hogy nem fogom tudni teljesíteni a tantárgyamat.
Reggel érdekes módon új ruhát nem vettem ki a dobozokból, viszont mivel randim volt délután, előkerültek a sminkes dolgaim. Nagyjából két és fél hónapja nem hordok sminket, mert egyszerűen nem volt elég motivációm arra, hogy mindennap felmázoljam az 5 kilós vakolatot az arcomra. Ma eljött ez a nap is, de a korábbi önmagamhoz képest viszonylag visszafogottam az ecsetemet. Egy kis szemceruza, alapozó, szemöldökceruza és már kész is voltam. Napközben aztán a bőröm megérezve, hogy mit kentem rá, szépen lassan elkezdett haldokolni. Ami nem merült ki annyiban, hogy az orrom hámlott, hanem öt hatalmas nagy pattanás is előbukkant a bőröm alól.
Este a sminklemosó tej és pamacs mellé elő kellett vennem a pattanás elleni krémet is. Az eredmény: nem lett jobb. Ráadásul észrevettem, hogy a hajam is kezd bebarnulni így lehet, hogy a 30 napban elő kell szednem a szőkítőt vagy csak szimplán hagyom majd lenőni a mellírt, de ezen még gondolkozok. A minimalizmus nem jelenti azt, hogy slamposnak kell lennie az embernek. Egyszerűen azt jelenti, hogy nem költök vagy birtoklok olyan dolgokat, amikre nincs szükségem. Biztos vagyok benne, hogy anélkül is jól nézhetek ki, hogy festeném az arcomat, a hajamat vagy a körmömet. Az arckrém, a hajkefe és a körömvágó olló önmagában is csodákra képes.
A ruhához visszatérve, sikeresen párosítottam egy korábban hordott szoknyát egy szintén korábbról megmaradt és kimosott pólóval. Annyira büszke voltam magamra, hogy örömmámorban úsztam. A cipőm is a régi volt, a sportcuccaimat szintén kimostam, így jóformán nem is nyúltam ahhoz a dobozhoz, melyekben a gönceimet tárolom.
Az iskolakezdéssel együtt járt az írószerek, füzetek, tollak kiráncigálása is. A laborköpeny kötelező gyakorlatokra, így az is jött velem. Az immár tíz-tizenkét kilós táskámmal vidáman elindultam a munkahely felé. Nem kellett volna. A reggeli tömegközlekedés nem tett jót nekem. Azonban így, hogy nem vettem elő a telefont érdekes volt megfigyelni azokat, akikkel együtt utaztam. A nagy részük tényleg a kütyüket bújta, de az általam vártnál nagyobb százalék csak nézett ki a fejéből. Nem volt előttük semmi olvasnivaló, nem nézték a szomszédot, vagy nem vigyáztak a gyerekükre, egyszerűen csak a gondolataikba merültek. A reggeli metrón több ember agonizált és próbált felébredni, mint amennyi a telefonját nyomkodta.
A metróban újabb kísértés ért. Ez pedig most (is) a leárazás volt. Észrevettem ugyanis, hogy a kihelyezett tartókból lehet Mekis kuponokat kiszedni. Csak, hogy tisztázzuk: 1) nem járok gyorsétterembe (életemben összesen ötször voltam, ebből kétszer fogyasztottam is valamit), 2) nincs olyan ismerősöm, aki felhasználná a kuponokat. Mégis szörnyen erős volt a kényszer, hogy odanyúljak a tartóhoz és kivegyek belőle pár lapot. Miért? MERT AKCIÓ! Oda és vissza vagyok a kuponokért, de erről egy (még készülő félben lévő) blogbejegyzésben sokkal többet beszélek. Végül mégsem vettem el a lapokat, meghagytam a több ezer embernek, akiknek nagyobb szüksége volt rájuk, mint nekem.
A munkahelyemre a tegnap készített ebédemből megmaradt cukkinis húsit vittem, amire szintén büszke vagyok. Elég jól haladok afelé, hogy elhagyjam az éttermi kajákat és áttérjek egy sokkal rendezettebb étrendre. Ma este szintén főztem a következő két napra. Holnap és azután Bolognai spagettit fogok ebédelni és már nagyon várom (nem tagadom, éhes lettem főzés közben). Közben lassan kifogyok az ötletekből és az "el tudom készíteni ételek" kategóriába tartozó finomságokból. Valószínűleg ha így lesz, akkor interneten keresek pár receptet vagy anyukám segítségét fogom kérni.
A mai napra próbáltam nem rágörcsölni és összességében egész jól sikerült. Az egyetemen találkoztam az ismerőseimmel és a barátaimmal. Gyorsan megbeszéltük, hogy kinek milyen volt a nyara, majd áttértünk a Neptun és a TO szidásához. Tehát csak a szokásos egyetemista problémákban merültünk el.
Holnap kicsit nehéz napom lesz, meglátjuk hogyan fog alakulni, és hogy ma este képes leszek -e a holnapi órákra előre megtanulni a sokszáz oldalt (, amit 2 órával éjfél előtt küldtek át).
Reggel érdekes módon új ruhát nem vettem ki a dobozokból, viszont mivel randim volt délután, előkerültek a sminkes dolgaim. Nagyjából két és fél hónapja nem hordok sminket, mert egyszerűen nem volt elég motivációm arra, hogy mindennap felmázoljam az 5 kilós vakolatot az arcomra. Ma eljött ez a nap is, de a korábbi önmagamhoz képest viszonylag visszafogottam az ecsetemet. Egy kis szemceruza, alapozó, szemöldökceruza és már kész is voltam. Napközben aztán a bőröm megérezve, hogy mit kentem rá, szépen lassan elkezdett haldokolni. Ami nem merült ki annyiban, hogy az orrom hámlott, hanem öt hatalmas nagy pattanás is előbukkant a bőröm alól.
Este a sminklemosó tej és pamacs mellé elő kellett vennem a pattanás elleni krémet is. Az eredmény: nem lett jobb. Ráadásul észrevettem, hogy a hajam is kezd bebarnulni így lehet, hogy a 30 napban elő kell szednem a szőkítőt vagy csak szimplán hagyom majd lenőni a mellírt, de ezen még gondolkozok. A minimalizmus nem jelenti azt, hogy slamposnak kell lennie az embernek. Egyszerűen azt jelenti, hogy nem költök vagy birtoklok olyan dolgokat, amikre nincs szükségem. Biztos vagyok benne, hogy anélkül is jól nézhetek ki, hogy festeném az arcomat, a hajamat vagy a körmömet. Az arckrém, a hajkefe és a körömvágó olló önmagában is csodákra képes.
Nagyon gondolkozok rajta, hogy a sminkeket úgy ahogy vannak, visszadobom a dobozokba. Az arcomat a sminklemosása után katasztrófának írnám le, pedig nagyon is jó minőségűek dolgokat kentem rá, de ha egyszer érzékeny, akkor érzékeny.
A ruhához visszatérve, sikeresen párosítottam egy korábban hordott szoknyát egy szintén korábbról megmaradt és kimosott pólóval. Annyira büszke voltam magamra, hogy örömmámorban úsztam. A cipőm is a régi volt, a sportcuccaimat szintén kimostam, így jóformán nem is nyúltam ahhoz a dobozhoz, melyekben a gönceimet tárolom.
Az iskolakezdéssel együtt járt az írószerek, füzetek, tollak kiráncigálása is. A laborköpeny kötelező gyakorlatokra, így az is jött velem. Az immár tíz-tizenkét kilós táskámmal vidáman elindultam a munkahely felé. Nem kellett volna. A reggeli tömegközlekedés nem tett jót nekem. Azonban így, hogy nem vettem elő a telefont érdekes volt megfigyelni azokat, akikkel együtt utaztam. A nagy részük tényleg a kütyüket bújta, de az általam vártnál nagyobb százalék csak nézett ki a fejéből. Nem volt előttük semmi olvasnivaló, nem nézték a szomszédot, vagy nem vigyáztak a gyerekükre, egyszerűen csak a gondolataikba merültek. A reggeli metrón több ember agonizált és próbált felébredni, mint amennyi a telefonját nyomkodta.
A metróban újabb kísértés ért. Ez pedig most (is) a leárazás volt. Észrevettem ugyanis, hogy a kihelyezett tartókból lehet Mekis kuponokat kiszedni. Csak, hogy tisztázzuk: 1) nem járok gyorsétterembe (életemben összesen ötször voltam, ebből kétszer fogyasztottam is valamit), 2) nincs olyan ismerősöm, aki felhasználná a kuponokat. Mégis szörnyen erős volt a kényszer, hogy odanyúljak a tartóhoz és kivegyek belőle pár lapot. Miért? MERT AKCIÓ! Oda és vissza vagyok a kuponokért, de erről egy (még készülő félben lévő) blogbejegyzésben sokkal többet beszélek. Végül mégsem vettem el a lapokat, meghagytam a több ezer embernek, akiknek nagyobb szüksége volt rájuk, mint nekem.
A munkahelyemre a tegnap készített ebédemből megmaradt cukkinis húsit vittem, amire szintén büszke vagyok. Elég jól haladok afelé, hogy elhagyjam az éttermi kajákat és áttérjek egy sokkal rendezettebb étrendre. Ma este szintén főztem a következő két napra. Holnap és azután Bolognai spagettit fogok ebédelni és már nagyon várom (nem tagadom, éhes lettem főzés közben). Közben lassan kifogyok az ötletekből és az "el tudom készíteni ételek" kategóriába tartozó finomságokból. Valószínűleg ha így lesz, akkor interneten keresek pár receptet vagy anyukám segítségét fogom kérni.
A mai napra próbáltam nem rágörcsölni és összességében egész jól sikerült. Az egyetemen találkoztam az ismerőseimmel és a barátaimmal. Gyorsan megbeszéltük, hogy kinek milyen volt a nyara, majd áttértünk a Neptun és a TO szidásához. Tehát csak a szokásos egyetemista problémákban merültünk el.
Holnap kicsit nehéz napom lesz, meglátjuk hogyan fog alakulni, és hogy ma este képes leszek -e a holnapi órákra előre megtanulni a sokszáz oldalt (, amit 2 órával éjfél előtt küldtek át).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése